Csendes percek

2024. március 29. péntek

A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a páskabárányt szokták áldozni, így szóltak Jézushoz a tanítványai: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát. Elindultak a tanítványok, és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem. Elszomorodva egymás után kezdték kérdezgetni tőle: Csak nem én? Ő pedig ezt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből ama napig, amelyen újat iszom az Isten országában. Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Mk 14,12-26.

NAGYPÉNTEK

Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (1Kor 11,23-24)

Nagypénteken az úrvacsorai istentisztelet bevezetőjére gondolva ébredtem: "Azon az éjszakán, amikor elárultatott..." Az úrvacsora és a nagypénteki istentiszteletek során hajlamosak vagyunk csak a fizikai fájdalomra összpontosítani, amelyet Jézus a megpróbáltatások és a keresztre feszítése során élt át, és megfeledkezünk a gyötrelmes lelki fájdalmairól.
Jézus három éven át szerette és tanította tanítványait. Elfogását követően másokhoz hasonlóan mégis elfordultak tőle. (Mk 14,43-15,15) Követői különböző okok miatt árulták el: Júdás harminc ezüstpénzért felfedte tartózkodási helyét, Péter félelemből megtagadta, a sokaság pedig egy Barabbás nevű lázadó szabadon bocsátását választotta inkább. Az árulás sokféle formában jelentkezhet, de mindig lelki fájdalommal jár. Azok, akik átéltek már hasonlót, jól tudják, milyen mély lelki sebeket okoz az árulás.
Az úrvacsorai közösség alkalmával eszünkbe juthat, mit érezhetett Jézus az elárulásakor. Gondolhatunk azokra is, akik elárulták őt, és az is eszünkbe juthat, hogy ő ezekért az emberekért is feláldozta önmagát. Jézus halála arra emlékeztet minket, hogy mindannyian szeressük elárulóinkat, ahogyan ezt ő tette.

Imádság: : Urunk, segíts, hogy szeressük és meg tudjunk bocsátani azoknak, akik lelki sebeket okoztak nekünk! Ámen.

Krisztus szeretete által legyőzhetem az árulás fájdalmát.
Steven Thompson (Iowa, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁRULÁS OKOZTA SEBEK GYÓGYULÁSÁÉRT!

Forrás: http://csendespercek.hu/
The Upper Room nemzetközi kiadvány Csendes Percek magyar nyelvű kiadása.