Úgy gondoltuk, hogy egy kis helyzetképet adunk magunkról, mert annyi sok hír terjeng a médiában, meg itt ott…Kárpátalján jelenleg nyugalom van. Sajnos a hírekre az itt élő emberek is különböző módon reagáltak. Volt, aki elmenekült akár egyedül férfiként, akár családostól, és e miatt bepánikolt több család, és követték a példát. Azt látjuk, hogy ez nagyon nehéz döntés volt, mert sokan a bizonytalanba menekültek. Akik itthon maradtak tele vannak szintén félelemmel és aggodalommal, viszont nem szeretnék a családtagokat, öregeket hátrahagyni, ezért kitartanak. Igyekszünk őket bátorítani és segíteni, akiknek szükségük van rá. A háborús területekről érkeznek családok, akik nyugat fele szeretnének menni többnyire, de pár nap megállóként itt kérnek szállást. Több család van jelenleg is a faluban így elszállásolva, és számítunk több érkező csapatra. Nekik meleg szobát, ennivalót biztosítunk. Minden nap bizonytalan, és nem tudunk előre tervezni, de azt tudjuk, hogy mindenképpen nehézségeket fogunk megélni az elkövetkezendő időkben. Az embereknek eddig sem volt egyszerű helyzetük, de az árak emelkedése, és a bevétel hiánya bizonyára szűkebb időket fog eredményezni. Ugyanúgy vannak betegek, rászorulók, akiknek szükségük van segítségre, így igyekszünk majd mindenhova eljuttatni segítségünket, akár élelmiszer tekintetében, akár gyógyszerekben. Sokan ajánlanak fel szálláshelyeket…ezt megköszönjük, ha kell majd élünk ezzel a lehetőséggel is, de szeretnénk inkább az ittmaradottakra gondot viselni, és őket támogatni.
Személyes számlaszámunkat tudom megadni, és ha Isten lelke indít valakit, akkor megoldható, hogy onnan támogassunk másokat. 11773346-25548439 Pocsainé Tövissi Tímea, közleményben: adomány Csongor. Szeretettel köszönjük az imádságokat, és a szeretetteljes szavakat. Nagyon jól esik, hisz ez erőt ad nekünk is, hogy imában hordoznak mások bennünket. Az Úr áldjon meg mindannyiunkat!
Február 25-én a metodista egyház Missziós Tanácsa felhívást tesz közzé a megtámadott Ukrajnáért, a békéért, az ukrán metodista testvéreinkért, a gyülekezetekért és az ukrán családokért. A Missziós Tanács arra hívja fel a gyülekezeteket, hogy Hamvazószerdán (március 2.) csatlakozzanak a megbékélés érdekében az európai imaközösséghez és Böjt első vasárnapján (március 6.) a metodista gyülekezetekben gyűjtsenek adományokat az istentiszteleteken az Ukrán Metodista Egyház számára. A Lutheránus Világszövetség (LWF), a Református Egyházak Világszövetsége (WCRC), a Metodista Világtanács (WMC) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) imára szólít fel Ukrajna és a régió népei számára a békéért: Krisztusban szeretett testvéreink! Az Ukrajna elleni orosz katonai támadás a békét fenyegeti Európában, sőt az egész világon. Ez a kialakult válság megköveteli a sürgető választ és szolidaritást a globális keresztény közösségtől. Ahogy a zsoltáros emlékeztet bennünket, „keressük a békét és törekedjünk rá” (Zsoltárok 34,14)! Imára szólítunk fel Ukrajnáért és a régióban élőkért. A békének kell uralkodnia. Az ukrán emberekkel és egyházakkal való globális szolidaritás jeleként a Lutheránus Világszövetség, a Református Egyházak Világszövetsége, a Metodista Világtanács és az Európai Egyházak Konferenciája felhívást tesz közzé online imaközösségre Ukrajnáért. Az európai imaközösség időpontja Hamvazószerda 2022. március 2-án 17:00 óra.
Tekintettel a Kormány által a koronavírus járványszerű terjedésének megakadályozása céljából meghozott
intézkedésekre a gyülekezeti alkalmainkat kénytelenek vagyunk felfüggeszteni.
Szeretnénk a testvérek figyelmébe ajánlani, hogy vasárnapi Istentiszteletünket 10:00-tól a gyülekezet
honlapján (www.nyiregyhazimetodista.hu) élőben közvetítjük!
A fentieken túl az alábbiakról szeretnénk tájékoztatást adni:
Egyházunk vezetése folyamatos kapcsolatot tart az érintett hatóságokkal.
A gyülekezet presbitériuma a koronavírussal kapcsolatos tanácsok és javaslatok tekintetében
hazánk felelős vezetőinek (Kormány, Operatív Törzs) ajánlásait veszi figyelembe és egyben kéri a
testvéreket e javaslatok megfogadására.
Kérjük, hogy mindenki fokozott figyelemmel gondoljon a betegekre, idősekre.
Személyes találkozás esetén kérjük, hogy egymás testvéri köszöntése korlátozódjon a mosolyra,
szemkontaktusra és a kedves szavakra.
Továbbá kérjük, hogy a társadalom iránt érzett felelősségünket nyilvánítsuk ki abban, hogy otthon
maradunk, csak a legszükségesebb esetekben (munka, bevásárlás, gyógyszertár) hagyjuk el
otthonunkat. Figyeljünk oda a másokkal való érintkezésre és a fokozott higiéniára.
Továbbá kötelességünknek érezzük az alábbi javaslatokat megfogalmazni:
Mindenkit arra bátorítunk, hogy az otthon töltött időszakot kihasználva tanulmányozzák a Bibliát,
imádkozzanak és tartsanak csendességet.
Bátorítjuk a férfiakat, férjeket, családapákat álljanak lelki értelemben is a család élére! Tanítsák,
bátorítsák, vigasztalják a rájuk bízottakat, hiszen a családfő feladata és felelőssége mindez.
Javasoljuk, hogy a családok tartsanak áhitatokat, ahol Isten Igéjét olvassák, arról beszélgetnek és
közösen imádkoznak. Használjanak ki minden eszközt annak érdekében, hogy az otthon töltött
időszakban a családban, mint legszűkebb gyülekezetükben helyreálljon mindaz, aminek változnia
kell!
Javasoljuk továbbá a testvérekkel való kapcsolattartást! Használják ki mindazokat az eszközöket,
amelyek a rendelkezésünkre állnak. Tartsanak kapcsolatot telefonon, interneten, szóban vagy
írásban. Ajánljuk a testvéreknek azokat az applikációkat is, amelyek lehetőséget adnak akár több
résztvevővel történő videóhívásokra (pl: FaceTime, Skype stb). Ezek remekül használható
eszközök akár egy házikör megtartására!
Jézus a Hegyi Beszédben így szól hozzánk: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani
életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6:27)
Egy olyan helyzetben kerültünk, ami mindenki számára idegen, ilyet még egyikünk sem élt át. Magától
értetődő, hogy lépten-nyomon tapasztaljuk az aggódást, a félelmet. Jézus azonban arra hívja fel a
figyelmünket, hogy az aggódás nem fogja meghosszabbítani az életünket egy arasznyival sem.
Aggódásra adhat okot, ha a gondolatainkat folyamatosan a vírussal kapcsolatos újabb és újabb híreken
tartjuk. Ha óráról órára az egyre frissülő, „járványként” terjedő és ránk ömlő hírek vannak a szemünk előtt
és a gondolatainkat ezzel töltjük meg, az aggodalom csak növekedni fog. Akkor a félelem fogja leuralni
gondolkodásunkat és meghatározni cselekedeteinket.
Bátorítunk minden testvért, hogy legyen jól tájékozott, annak érdekében, hogy felelős döntést tudjon hozni!
Viszont óvunk mindenkit a negatív hírektől és bátorítunk arra, hogy a gondolataikat tereljék át Isten Igéjére,
mert azt olvassuk: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn 4:18). A Jézus
személyében tapasztalható szeretet meg tud őrizni minket a félelemtől!
Elég ha belegondolunk abba, amit Jézus a Hegyi Beszédben az aggódás előtt mond: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?”
Kedves Testvérek!
Tavasz van. Odakint a madarak csiripelnek. Nézzünk ki és gondolkodjunk el ezen. Nem vagyunk-e mi
sokkal értékesebbek náluk?
Indítson Bennünket imára és Isten igéjének olvasására mindaz, amit tapasztalunk!
A Házasság Hete zárónapján, február 18-án vasárnap 16 órakor a metodista imaházban (Színház u. 6.) tart előadást Dr.Tolnay Lajos a fasori református gyülekezet presbitere, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársa és felesége, Tolnayné Márti.
Előadásuk címe: „Házasságunk múló- vagy betelőfélben?”
ISZLÁM VAGY HALÁL? – A KOPT ZARÁNDOKBUSZ ELLENI MERÉNYLET MEGDÖBBENTŐ RÉSZLETEI
Hatalmas tempóban terjed a Facebookon azoknak a kopt zarándokoknak a tragikus története, amelyről általánosságban anno 777 is hírt adott.
Az online írás külföldi cikkekből szemlézve feltárja a tragédia pontos hátterét. Alább változtatás nélkül közöljük a szöveget:
Amikor Manchesterben egy koncert végén 22 ember meghalt egy robbantásban, az egész világ hangos volt a hírektől. Színes képek, interjúk, a hozzátartozók szívet tépő történetei, a túlélők részletes beszámolói töltötték meg a médiát napokon, heteken át… Az egész világ gyászolt.
Öt nappal később 29 egyiptomi keresztény meghalt, amikor a buszukat terroristák támadták meg. Még negyvenketten súlyosan megsérültek, a merénylők elmenekültek. Ez a történet két napig sem élt a médiában. Nem láttunk képeket, interjúkat, a részleteket sem hallottuk a hírekben.
Nos, akkor álljon itt, amiről valószínűleg kevesen hallottak:
Keresztények egy csoportja – szülők, nagyszülők, gyerekek – egy kolostorhoz indultak zarándoklatra, két busszal utaztak. Minya városa mellett terroristák állították meg őket. Miután a gyilkosok körülvették az egyik buszt, egyesével kiszállították az utasokat. Ahogy az ajtón kiléptek, egy álarcos fegyveres mindegyiküktől megkérdezte: „Muzulmán vagy?” Egyikük sem volt az.
Ezután mindegyikük kapott egy esélyt arra, hogy megtagadja Jézus Krisztust és áttérjen az iszlámra.
Egymás után minden egyes utast, miután az megvallotta Krisztust és elutasította az áttérést, a terroristák pár lépéssel arrébb hurcoltak és elvágták a nyakát vagy fejbe lőtték.
Egyesével, tizenkilenc felnőttet és tíz gyereket kényszerítettek választás elé: az iszlám vagy a halál. És amikor nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust, azonnal meggyilkolták őket.
A másik busz utasai a történteket látva megpróbáltak elmenekülni, buszukra tüzet nyitottak a terroristák, 42 embert sebesítve meg.
Miért van az, hogy egy manchesteri tragédia annyival érdekesebb és fontosabb, mint a minyai mészárlás? Mert az előbbi fehér embereket érintett, vagy mert a mi kontinensünkön történt? Más okai is lehetnek.
A média inkább azért „menekült el” a keresztény vértanúk elől, mert túlságosan is erős tanúságot tesznek a keresztény hitről. Ha szerencsétlen koncertlátogatók, akik rosszkor voltak rossz helyen, a terror áldozatául esnek, sajnálkozunk – és közben szerencsésnek érezzük magunkat: mi megúsztuk!
De amikor keresztények azért halnak meg, mert elutasítják, hogy megtagadják hitüket, az már arról az erőről és szabadságról beszél, amit hétköznapi emberek Krisztusban felfedeztek! Egyetlen épeszű ember sem hal meg tudatosan valamiért, amit nem tart mélységesen igaznak, az életénél is fontosabbnak. A történelemben láthattuk, hogy a keresztény mártírok arra inspiráltak másokat is, hogy kövessék az Üdvözítőt. A világi média éppen ezt nem akarja. Így aztán egy homályos szalagcímmel, hogy emberek haltak meg egy busztámadásban, „letudták” a rossz hír közlését anélkül, hogy a Jó Hír előtérbe kerülne…
De a Nyugatnak még a keresztény polgárai is hajlamosak hátat fordítani az ilyen mártír-történeteknek. A vértanúk hitének ereje mellett ugyanis rossz megvilágításba kerülhet az ő saját hitük gyengesége. Amíg az üldözés földjén a keresztények hűségesen eljárnak misére, imádságra úgy, hogy tisztában vannak vele: bármelyik pillanatban életüket veszthetik –mi a szabadság földjén könnyedén elhagyjuk a vasárnapi misét, ha ebédre várt vendégekről, a gyerekünk fociedzéséről vagy épp egy kis fejfájásról van szó.
Nehéz közel engedni magunkhoz a mai vértanúk történetét, mert ők szembesítenek minket azzal, hogy nekünk is meg kellene halnunk Krisztusért – meghalnunk legalább a bűnös szokásainknak, ragaszkodásainknak, egy rendetlen kapcsolatnak, komfortérzetünknek.
A templomainkban azt énekeljük Jézusnak: „Készebb vagyok meghalni, mint Téged megbántani”.
Tényleg? Ők 29-en készen voltak…
