Bizonyságtételek

Peti

Kedves Testvérek!
Marci kért fel, hogy bizonyságot tegyek arról, hogy mit végzett az utóbbi időben az Úr az életemben, de maga Isten is indított erre. Az elmúlt két évben igen sokszor váltottam munkahelyet, szám szerint 4-szer. Úgy érzem, ezek próbatételek voltak számomra, hogy általuk közelebb kerüljek Istenhez. Hiszen hátat fordítottam neki, egy évig Ti sem láttatok itt a gyülekezetben. Tavaly szólított meg az Úr – Anyán keresztül – Karácsonykor, hogy magamba szálljak és észrevegyem, összeomlik minden körülöttem. De hála az Úrnak, visszataláltam Hozzá és jól, azaz Mellette döntöttem.

Azóta folyamatosan járok közösségekbe, ahol jó hallani az Isten Igéjét. De Testvérek, maga az Ige hallgatása önmagában kevés! Becsukott szemmel és füllel ültem itt. Bátran felvállalom, „ál-keresztyén” voltam. Elmormoltam egy imát, hogy kipipáljam a vasárnapi istentiszteletet és kész. De ez semmit sem ért, ahogyan ezt Ti is tudjátok, kedves Testvérek. Tudjátok, szenvedélybetegségekből szabadultam, de az alkohol valahogy újra beférkőzött az életembe, amikor a szakácsszakmát elkezdtem. Én úgy gondoltam, nagy karrier áll előttem. A saját céljaimat akartam ezzel megvalósítani az életemben, nem pedig az Istenéit. Egymás után buktam el a különböző munkahelyeken. Így éreztem, mert Isten kimunkálta a szívemben, hallom a hangját: „Peti, ez így van!”.

De eddig csak a negatív dolgokról beszéltem, most pedig azt szeretném elmondani, hogy milyen csodák jöttek mostanában az életemben. Azt hiszem, Frank Róbert neve sokotoknak ismerős. Október 29-én meghívást kaptunk Berettyóújfaluba, egy imaalkalomra, amelyet több mint 15 éve folyamatosan tartanak az ottani közösség tagjai. Erre a meghívásra én is igent mondtam, mert az Úr a szívembe véste: „ott kell lenned!”. Egy nagyon boldog család várt minket vacsorával, aztán futás a gyülekezeti terembe, mert nem azért mentünk, hogy fecsegjünk, hanem komoly imádkozásra mentünk. Jób története volt az igei téma. Testvérek, ez a közösség olyan komolyan veszi ezt az alkalmat, hogy nem mindig a lelkipásztor tartja az alkalmak igei részét, hanem egy-egy testvérre van bízva, és olyan komolyan kivesézik, átbeszélik az ige üzenetét, amiben nekem eddig még nem volt részem. Ahogy boncolgatták, keresték benne a nekünk való áldást, izzadtam, furcsán éreztem magam, mert megkértek minket, hogy mondjunk magunkról egy pár szót vagy esetleg tegyünk bizonyságot. És tudtam, hogy nekem el kell mondanom a bukásaimat. Nyolcan vettünk részt a házi kör tagjai közül, és én voltam az első a körben a bemutatkozásnál. Bemutatkoztam, de úgy éreztem, el kell mondanom azt is egy rövid bizonyságtételben, hogy még nem szabadultam meg teljesen az alkohol rabságából. Robi azonnal felkért egy pár testvért, hogy könyörögjenek a megkötözöttségemből való teljes szabadulásomért. Testvérek, én még így nem hallottam imádságokat, könyörgéseket, ahogy azzal a buzgósággal imádkoztak értem. Annyira meghatódtam, hogy sírva fakadtam, mekkora a szeretet bennük.

2009-ben tértem meg Istenhez, akkor kaptam, meg az első szeretet tüzét, amit sajnos eldobtam magamtól, mert azt mondtam: „nem kell”, „kell inkább a világi élet, mert abban olyan jó lenni, szinte senkinek nem kell megfelelni, lehet tobzódni, vergődni, mert azt úgy gondoljuk akkor: olyan jó.” Tudjátok, szégyellem magam azért, mert eldobtam magamtól Jézust, ezért szembe tudnám köpni magam, mert megérdemeltem volna, hogy ne fogadjon vissza. Most tudom, most értem, mit jelent kimondani: itt van Jézus az életemben. Mert ez a közösség olyan buzgón könyörgött értem, hogy azonnal átéltem ugyanazt a szabadulást, amelyet 2009-ben végzett el az Úr az életemben.
Azt is tudom, hogy köztünk is vannak komoly hívők, akik látták ezt az életemben, és köszönöm nekik is a sok imádságot. Köszönöm Istennek és nektek, hogy visszakaphattam Jézust, az első szeretet tüzét az életembe. Nagy próba volt ez nekem, egy évig várni arra, amit újra szerettem volna: Jézust. Tudjátok, most jöttem rá, meg kell ragadni minden alkalmat, amit Istennel tölthetünk, mert csak az Ő szeretete, ingyen kegyelme a mindennapi élő víz forrásából való merítés – ezek tartanak minket életben.

Megkerestek egy hónappal ezelőtt, egy vendéglátóipari egységből, hogy két nap próbaidő után megítéljék, milyen a munkám, de ennyi idő alatt nem igazán lehet megmutatni a szakmai tudásodat. Aztán felkértek még két napra, hogy utána döntést hozzanak. Nagy örömömre sikerült az állás, mert egy munkanélküli segélyből vagy egy átlagos fizetésből más megélni. Miután ez megszületett, megkérdeztem a főnökömet, hogy fognak bejelenteni, mennyi lesz fizetésem. Ő erre azt mondta, „hogy úgy leszel bejelentve, ahogy mi, kettő órában”. Én erre ezt feleltem: „köszönöm szépen, de ha nem jelentenek be legalább 4 órában (mert ennyi idő alatt tudtam volna elvégezni a napi munkámat), akkor inkább nem kérem az állást, mert hívő vagyok, és tudom, hogy az Úr készít nekem ennél jobbat”. A főnököm erre egy kis vacillálás után azt mondta, „Jó, Peti, megyünk a munkaügyi központba, onnan kijelentkezel, mert regisztrált munkanélküli vagy, és utána megyünk a könyvelőhöz és intézzük a teendőket”.

Mivel én regisztrált munkanélküli voltam, mondtam nekik, hogy kérdezzék meg, van-e rám valami támogatás? Ők azt mondták „nincs, mert hosszú távú regisztrált munkanélkülinek kell lenned, hogy támogatást tudjunk felvenni rád.” Megérkeztünk a munkaügyi központba, már vártak minket, és én azért megkérdeztem, „nincs-e rám valami támogatás?” A hölgy utánanézett és kiderült, hogy van: 3 hónapig 100%-os vagy 6 hónapig 50%-os támogatás. Dicsőség az Úrnak, hogy ezt megkaptam és úgy egyeztem meg a főnökkel, hogy akkor válasszuk az első megoldást, mert ez egy nem olyan régen megnyílt étterem, aminek még kevés a megrendelése. Így végül nemhogy kettő, hanem 8 órában lettem bejelentve, teljes állásban. Testvérek, mi ez, ha nem csoda? És azt is el szeretném mondani, hogy amióta ott vagyok, 3-szor szerettem volna ezek ellenére felmondani, mert a főnököm a világ adta örömökben és élvezetekben keresi a boldogságát, ami már az én értékrendemmel nem összeegyeztethető. De az Úr mégis egyszerűen nem engedte, hogy eljöjjek, mert úgy gondolom, hogy nekem ott küldetésem van. Ezekben a napokban sok ige és áhítatos könyv által szólt hozzám az Úr. Szeretnék megosztani veletek egy idézetet a Csendes Percekből, amikor ezt olvastam, teljesen magamra ismertem:

„A fémmunka soha nem szerepelt a terveim között. Gyakran tettem fel
magamnak a kérdést: „mit keresek én itt?” A válasz egyre tisztább lett számomra: én vagyok azt egyetlen keresztyén a munkahelyen.”

A másik igét pont a csoda napján kaptam:

„Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra”. /5Mózes 28,8/”

Azt is csodásnak tartom, hogy a főnököm megkért arra, hogy tegyek neki bizonyságot. És annak is örülök, hogy van egy szakácstanulóm, aki nyitott az evangéliumra. És még annyit szeretnék megosztani veletek, hogy amióta ott dolgozom, utánajártam, 1 hónappal ezelőtt a napi menü kiszállítása, amit nem én főztem meg, 20 adag volt. Ezt egy hónap alatt az Úr megáldotta, 80-100 adag között szállítunk, és a közeljövőben egy újabb szerződést kötünk, ami legalább 50 fővel növeli a napi menüadagot. Ráadásul még a rendezvényekre való főzésben is részt veszek, tehát bizalmuk van hozzám. Tehát az Úr gazdagon megáldott engem és a munkahelyemet is és egész életemet!
Dicsőség Néki!