2026. augusztus 19. szerda

A Lélek vezetése alatt

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
(Róma 8, 14)

Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse őket.

Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát. Olvassuk csak el az előtte levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük. A test cselekedeteihez tartozik például a harag és a türelmetlenség. A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e gyengéd és mégis erőteljes indításának? Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk az indulat? Õ hallgatást parancsol. Helyet adunk-e neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak? Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint a Lélek int? Vagy elhallgattatjuk Õt és átadjuk magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig, míg képzelődéseink tetté érnek? Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk nekik a gyeplőt? A Szentlélek a szeretet királyi parancsára ösztönöz. De vajon nem talál-e minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük a kényelmünket és nem akarunk mások szolgálatában áldozatot hozni és elégni? Azonnal követjük-e Õt, ha int, hogy tegyük jóvá a szeretet parancsának megsértését és kérjünk bocsánatot?

A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít. Nem talál-e ellenállásra, mert emberfélelem és a szenvedéstől való félelem gátol minket? - A Lélek imádkozásra és az Istennel való közösségre indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy összpontosítanánk azokat az Õ szolgálatára. Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Õ Igéjét, de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel és kapkodó sokat-akarással gyengítjük saját magunkat. Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság. Az engedelmesség új természetükké lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt tökéletesek benne. Fáj-e vajon minden engedetlenséged? Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk indításainak. Ha tartósan megszomorítjuk, végül is eltávozik tőlünk.

Forrás: http://www.keresztenydalok.hu/