Carl Eichhorn: Isten műhelyében

2020. február 23. vasárnap

El a hamissággal!

A görbe utak egyenesek legyenek...
(Lukács 3, 5)

Görbe utjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jószínben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebből a falból valóságos bástyát alkot. Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensőleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idősebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsőleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívő emberek közt a lehető legjobb benyomást tenni. Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az előnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeiről és hibáiról hallgat.

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált előtte: te eddig csak a látszattal törődtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belső harcokba vitte. Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, őszintén elmondott és azok előtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bűneit. Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetéből a Megváltó kegyelme ragyogott.

Forrás: http://www.keresztenydalok.hu/