Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

A tanítvány ne vegye rossznéven, ha számon kérik! Egyáltalán semmilyen helyzetben, semmi miatt ne sértődjön meg! Jó az, ha rákérdeznek: te mit is hiszel, és miért hiszed azt? Hitvallásunk lényegét hasznos előre megfogalmazni, hogy világosan és egyszerűen tudjuk összefoglalni. Aztán lehet, hogy nem azt kell elmondanunk, de ne a számonkéréskor kelljen kapkodni és rögtönözni!

Legyetek készen - ez arra utal, hogy nem kell provokálni, nem kell kényszernek éreznem a bizonyságtételt, de ha megkérdeznek, ha úgy alakul egy beszélgetés, akkor Krisztus tanítványaként legyek kész megszólalni!

Mégpedig szelíden és tisztelettudóan. Vagyis nem kioktatóan, nem fölényesen, nem magamat különbnek tartva. A hívő semmiben sem „különb", mint az, aki számon kéri. Pusztán arról van szó, hogy ő már ismeri azt a Krisztust, aki segíteni tud mindnyájunkon. Valaki ezt mondta: a bizonyságtétel azt jelenti, hogy egyik koldus megmutatja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni. De nem erőszakosan akarunk „megetetni" másokat, csak szeretettel megmutatjuk a lelőhelyet, s bemutatjuk a Megváltót.

Pál apostol még kiegészíti ezt két szemponttal:

„hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát..., hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell." (Ef 6,19-20)
„Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kol 4,5-6)

Eközben pedig ne feledjük az ígéretet: aki titeket hallgat, engem hallgat. Jézus célba tudja vinni a legügyetlenebb bizonyságtételt is.