Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

Minket állandóan kísért hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel szemben. Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem igazán. Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik.

Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte.

Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt imaharca jól szemlélteti az ő határozott, egyértelmű, következetes magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát. De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Másodszor már csak az igen hangzik el: Atyám, legyen meg a te akaratod! És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az igen az Atya akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra.

Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes meggyőződéssel és örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad jónak (Mt 11,26).