Posted on

Inkább meghalunk, de nem áruljuk el a hitünket

ISZLÁM VAGY HALÁL? – A KOPT ZARÁNDOKBUSZ ELLENI MERÉNYLET MEGDÖBBENTŐ RÉSZLETEI

Hatalmas tempóban terjed a Facebookon azoknak a kopt zarándokoknak a tragikus története, amelyről általánosságban anno 777 is hírt adott.

Az online írás külföldi cikkekből szemlézve feltárja a tragédia pontos hátterét. Alább változtatás nélkül közöljük a szöveget:

Amikor Manchesterben egy koncert végén 22 ember meghalt egy robbantásban, az egész világ hangos volt a hírektől. Színes képek, interjúk, a hozzátartozók szívet tépő történetei, a túlélők részletes beszámolói töltötték meg a médiát napokon, heteken át… Az egész világ gyászolt.
Öt nappal később 29 egyiptomi keresztény meghalt, amikor a buszukat terroristák támadták meg. Még negyvenketten súlyosan megsérültek, a merénylők elmenekültek. Ez a történet két napig sem élt a médiában. Nem láttunk képeket, interjúkat, a részleteket sem hallottuk a hírekben.

Nos, akkor álljon itt, amiről valószínűleg kevesen hallottak:

Keresztények egy csoportja – szülők, nagyszülők, gyerekek – egy kolostorhoz indultak zarándoklatra, két busszal utaztak. Minya városa mellett terroristák állították meg őket. Miután a gyilkosok körülvették az egyik buszt, egyesével kiszállították az utasokat. Ahogy az ajtón kiléptek, egy álarcos fegyveres mindegyiküktől megkérdezte: „Muzulmán vagy?” Egyikük sem volt az.
Ezután mindegyikük kapott egy esélyt arra, hogy megtagadja Jézus Krisztust és áttérjen az iszlámra.

Egymás után minden egyes utast, miután az megvallotta Krisztust és elutasította az áttérést, a terroristák pár lépéssel arrébb hurcoltak és elvágták a nyakát vagy fejbe lőtték.

Egyesével, tizenkilenc felnőttet és tíz gyereket kényszerítettek választás elé: az iszlám vagy a halál. És amikor nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust, azonnal meggyilkolták őket.
A másik busz utasai a történteket látva megpróbáltak elmenekülni, buszukra tüzet nyitottak a terroristák, 42 embert sebesítve meg.
Miért van az, hogy egy manchesteri tragédia annyival érdekesebb és fontosabb, mint a minyai mészárlás? Mert az előbbi fehér embereket érintett, vagy mert a mi kontinensünkön történt? Más okai is lehetnek.
A média inkább azért „menekült el” a keresztény vértanúk elől, mert túlságosan is erős tanúságot tesznek a keresztény hitről. Ha szerencsétlen koncertlátogatók, akik rosszkor voltak rossz helyen, a terror áldozatául esnek, sajnálkozunk – és közben szerencsésnek érezzük magunkat: mi megúsztuk!
De amikor keresztények azért halnak meg, mert elutasítják, hogy megtagadják hitüket, az már arról az erőről és szabadságról beszél, amit hétköznapi emberek Krisztusban felfedeztek! Egyetlen épeszű ember sem hal meg tudatosan valamiért, amit nem tart mélységesen igaznak, az életénél is fontosabbnak. A történelemben láthattuk, hogy a keresztény mártírok arra inspiráltak másokat is, hogy kövessék az Üdvözítőt. A világi média éppen ezt nem akarja. Így aztán egy homályos szalagcímmel, hogy emberek haltak meg egy busztámadásban, „letudták” a rossz hír közlését anélkül, hogy a Jó Hír előtérbe kerülne…
De a Nyugatnak még a keresztény polgárai is hajlamosak hátat fordítani az ilyen mártír-történeteknek. A vértanúk hitének ereje mellett ugyanis rossz megvilágításba kerülhet az ő saját hitük gyengesége. Amíg az üldözés földjén a keresztények hűségesen eljárnak misére, imádságra úgy, hogy tisztában vannak vele: bármelyik pillanatban életüket veszthetik –mi a szabadság földjén könnyedén elhagyjuk a vasárnapi misét, ha ebédre várt vendégekről, a gyerekünk fociedzéséről vagy épp egy kis fejfájásról van szó.

Nehéz közel engedni magunkhoz a mai vértanúk történetét, mert ők szembesítenek minket azzal, hogy nekünk is meg kellene halnunk Krisztusért – meghalnunk legalább a bűnös szokásainknak, ragaszkodásainknak, egy rendetlen kapcsolatnak, komfortérzetünknek.

A templomainkban azt énekeljük Jézusnak: „Készebb vagyok meghalni, mint Téged megbántani”.
Tényleg? Ők 29-en készen voltak…

(Forrás)

Posted on

„Szeretteim, a szenvedés tüze miatt…”

Hálaadás Istennek a világtalálkozóért, felhívás a világ kormányaihoz és egyházaihoz, minden keresztyénhez, cselekvő együttérzés az üldözöttekkel

WASHINGTONI GYŰJTŐDOSSZIÉ: A KERESZTYÉN GENOCÍDIUM ELLENI VILÁGTALÁLKOZÓ ZÁRÓNYILATKOZATÁRÓL (V.)

Az üldözöttek személyes történetével teljes, és a felelős cselekvés útjait-módjait kereső és megtaláló világima-csúcstalálkozó intenzív három napja után Franklin Graham, a szervező Billy Graham Evangélizációs Társaság elnöke terjesztette elő a zárónyilatkozatot a világszerte üldözött keresztyének védelméről, amit teljes egyhangúsággal támogattak a résztvevők. A május 10-13. között Washingtonban tartott ima-világcsúcson 130 országból 600 küldött vett részt, több mint 100 szenvedést vagy az üldözés személyes veszteségét hozzátartozói halála révén elszenvedett keresztyén testvérünk is. (Forrás: /billygraham.org)

Internetes tudósító: Dr. Békefy Lajos

Isten Igéje a kezdet és a vég – a zárónyilatkozatban és a világ-imacsúcson is

A három oldalas deklarációt, záró nyilatkozatot bibliai Igék keretezik, melyekre különösen is fókuszált a világtalálkozó. A három oldalas nyilatkozatot átszövik az események, a világméretű keresztyénüldözés aktualitásai által hangsúlyossá tett bibliai idézetek. A teljes nyilatkozatot későbbi kiadásunkban ismertetjük meg az érdeklődő és imádkozó olvasókkal. A záródokumentum bibliai introitusa, felvezetője a péteri tanítás: „Szeretteim, a szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok” (1Péter 4,12-14).

Kopt kivégzett keresztyének hozzátartozóival töltöttem a három napot

Franklin Graham záró szavaiban szólt arról, hogy a World Summit in Defense of Persecuted Christians/Az üldözött keresztyének védelmének világtalálkozója/ három napján gyakran beszélgetett azokkal a kopt keresztyénekkel, akiknek a hozzátartozóit a líbiai tengerparton végezték ki az ISIS, az Iszlám Állam katonái. Lefejezésük előtt készítették a megrendítő filmet, ami azóta sokszorosan körbejárta a világot. (Az egyiptomi keresztyének iszlám tengerbeli helytállásáról, megrendítő szeretetszolgálatáról olvasható magyarul egy új könyv Maggie Gobranról, a kairói kopt Teréz anyáról, amit az olvasók figyelmébe, kiváltképpen iskolák, fiatalok, tanárok, s egyházak figyelmébe ajánlunk!)  És találkozott azzal a mexikói testvérrel is, akit rendszeresen megvernek keresztyén hitéért hazájában, templomukat felgyújtották. Ilyen és hasonló megrendítő történetek garmadája hangzott el a három napon. Az áldozatok és az üldözöttek inkognitójának megőrzése személyük védelmét szolgálja. „Mi itt az USA-ban messze vagyunk ezektől a borzalmaktól, mégis közel azokhoz, akikkel mindez történik. Kötelességünk imádkozni értük, azokért, akik Jézus Krisztus drága nevéért viselik el a szenvedéseket” – fogalmazott Franklin Graham.

Zárónyilatkozatról röviden – hangsúlyos mondatok

A zárónyilatkozatot a búcsúülésen fogadták el, melyben feladatként jelölték meg:

–          előmozdítani a gyors és hiteles tájékoztatást a világszerte üldözött keresztyének helyzetéről és segíteni őket így is nehéz helyzetükben (a gratisnews és az agnusradio.ro ezt teszi évek óta naprakész információkkal, most is a washingtoni dosszié öt tudósításával);

–          imádkozni fáradhatatlanul, és világszerte erre hívni, ösztönözni a keresztyéneket azokért, akiket üldöznek, hogy lelkük, gondolkodásuk és testük őriztessék meg az emberi bűn tisztátalanságaitól;

–          gyakorlati segítséget nyújtani a szükségben lévőknek, ahol csak lehet közvetlenül és személyesen vagy közvetetten, szervezetek útján;

–          személyekkel, szervezetekkel, kormányokkal együtt működni azért, hogy tényleges védőakciókat lehessen elindítani a Jézus Krisztusban hívő üldözöttek védelmére;

–          követni a bibliai megbízatást egymás segítése érdekében, felmutatva Krisztus szeretetének példáját, és erejét, a legsúlyosabb helyzetben élők biztatásával;

–          megerősíteni világszerte a keresztyén bizonyságtételt és bizonyságtevőket az evangélium hirdetésével, s ezt megalkuvás, kompromisszumok, félelem nélkül folytatni.

Bibliai üzenetek

A világ-imacsúcs gondolatát és megszervezését, megtartását is bibliai Igék Szentlélektől megelevenített inspirációja indította el, kísérte és a Biblia adja meg a deklaráció lelki talaját. Hogy mindaz, ami felelős magvetésként az üldözött keresztyének védelmére megtartott világcsúcson elhangzott, termékeny lelki talajba hulljon, s megteremje azt imában, cselekedetekben, akciókban, felelős szóban, felelős tettben, amiért megszületett. Így most ezt a gyors jelentést mi is azzal az Igével zárjuk le, ami a deklaráció záró spirituális „felütése”:

„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve, megállhassatok” (Efézus 6,12-13). (A záródokumentum teljes szövegét következő kiadásunkban közöljük.)

Forrás

Posted on

Megint egy prófétai figyelmeztetés egy zsinatnak

Néhány éve a belarusz ortodox egyházfő mondott kijózanító beszédet egy protestáns egyházi zsinaton, most hasonló ismétlődött meg az anglikán egyház püspökeinek szinódusán. Ezúttal azonban nem kívülről érkezett a prófétai figyelmeztetés, hanem a felekezeten belülről. A téma ugyanaz: helyes-e megváltoztatni a házassággal és a szexualitással kapcsolatos kétezer éves keresztény tanítást a kultúra új erkölcsi víziójának hatására. Ahogy az amerikai presbiteriánus egyház (PCUSA) hajlott a kompromisszumra, úgy a Church of England is nemrég elindult ebbe az irányba. A kritika ezúttal viszont olyan embertől érkezett, aki nem csak hogy lelkésze ennek a felekezetnek, hanem érintett a homoszexualitás kérdésében is. Sam Allberry (az Is God Anti-Gay c. könyv szerzője) ugyanis férfi létére férfiakhoz vonzódik, de Jézus követőjeként nem azonosítja magát ezekkel a vágyaival, hanem tartja magát a keresztségben vállalt fogadalomhoz, hogy a bűnnek meghalva szentül fog élni.

Nagyon fontos, hogy értsük: Allberry homoszexuális hajlamú embertársunkként és testvérünkként szólalt fel egy őt és sorstársait mélyen érintő kérdésben. Az anglikán egyház régóta forrong, nem bír dűlőre jutni a homoszexualitás megítélésének kérdésében. Tavaly a világméretű anglikán közösség kizárta ugyan a melegházasságokat celebráló amerikai episzkopálisokat, de az angol püspökök szinódusa bizottságot hozott létre a kérdés megtárgyalására, ami sokakban mély nyugtalanságot okozott. Az anglikán egyház evangéliumi és tradicionalista anglo-katolikus szárnya attól tart, hogy ez kezdete egy folyamatnak, amelynek végén a Church of England is letér a kétezer éves apostoli hagyomány útjáról. Allberry a püspöki bizottság által a zsinat elé terjesztett határozattervezet vitájához szólt hozzá. A püspökök tervezete leszögezte ugyan, hogy a kereszténység csak a heteroszexuális házasságot ismerheti el, de azt javasolta, hogy az anglikán egyház ismerje el a homoszexuális kapcsolatok értékeit, és a liturgiájában is juttassa ezt kifejezésre. Allberry a következő rövid beszédet mondta a szinódus püspökei előtt (itt lehet megnézni):

Köszönöm, tisztelt Elnök Úr! Köszönet a püspökök kemény munkájáért! Biztos vagyok benne, hogy nem voltak könnyű helyzetben, de az ember nem is azért megy püspöknek, hogy megkönnyítse az életét. Jómagam a saját nememhez vonzódom, és ez így volt egész életemben. Ezalatt azt értem, hogy szexuálisan vonzódom, romantikus, mély érzelmeket táplálok a saját nememhez tartozók felé. Azért választottam ezeket a szavakat önmagam jellemzésére, mert számomra a szexualitás nem identitás-kérdés, és ez ma már jó hír számomra. Értékességtudatom és emberi mivoltom beteljesedése nem függvénye annak, hogy romantikus érzelmeim vagy szexuális vonzódásom beteljesülésre jutnak-e. Ez felszabadító érzés.

A leginkább emberi lény, a legtökéletesebb személy, aki valaha élt ezen a földön, Jézus Krisztus volt. Ő sohasem házasodott meg, senkivel nem volt romantikus kapcsolata, és soha nem élt szexuális életet. Ha azt állítjuk, hogy mindezek elengedhetetlenek az ember beteljesedése szempontjából, akkor Megváltónkat az embernél alsóbbrendűnek tekintjük. Szó szerint több száz olyan kereszténnyel találkoztam, akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint én, és ezrekkel, akik saját nemükhöz vonzódnak, mégis örömmel állnak ki a férfi és nő közti házasság mellett, és azt tekintik a szex egyetlen Isten szerinti kontextusának. Önök csak azért nem hallják több ember hangját közülünk, mert nehéz nyíltan kiállni, és ilyen módon jellemezni önmagunkat.

Mint olyan ember, aki a „saját nemhez vonzódás” (Same-Sex Attraction) kifejezést használom, meg kell mondjam, az egyházat már nem érzem biztonságos helynek. Egyház alatt nem a gyülekezetemet, hanem ezt a zsinatot értem. Nem azért, amit a nyilatkozat mond, hanem ami azóta történt. Engem az iskolában bántottak a homoszexualitásom miatt. Most azt élem meg, hogy az egyházam zsinatán bántanak azért, mert bár a saját nemem felé vonzódom, kitartok amellett, amit Jézus a házasságról tanít. Nagyszerű, hogy a nyilatkozat a házasság hagyományos formája mellett teszi le a voksát. Attól tartok azonban, hogy az egész intézményt készülünk most lelkigondozói szempontból aláásni. Kérdésem nem az tehát Önökhöz, püspökökhöz, hogy megóvják-e ezt a tanítást, hanem az, hogy hisznek-e benne? Jó hír ez a világ számára? Sokan tapasztaltuk, hogy ez a tanítás életet adott nekünk, ahogy Jézus üzenete és tanítása mindig életet ad. Köszönöm!

Nagyon mély a tiszteletem azok iránt a homoszexuális vágyakkal élő testvéreim iránt, akik Jézust szentségben és igazságban próbálják követni (pl. így). Rendkívül becsülöm Allberry bátorságát és a Szentíráshoz való hűségét is. Ez az ember nem a vágyaihoz igazítja Jézust, hanem a vágyait akarja Jézushoz igazítani. És ebben életet és örömöt talál. Ha Jézus tanítása mégis lemondással jár ebben a világban, bízik abban, hogy majd kárpótolja Isten az eljövendőben. Nem minden seb gyógyul be itt. De minden seb begyógyul ott. Ez az evangélium. Az evangélium és az evangéliumi etika felhígításával, feladásával viszont nem marad más, csak az itt. De az már nem a kereszténység.

***

Allberry és néhány hozzá hasonló helyzetű és meggyőződésű anglikán lelkész külön honlapot is létrehozott, ahol saját bizonyságtételeik mellett számos homoszexualitással kapcsolatos anyagot elérhetővé tettek. Többek között ők az én „meleg” barátaim. Felnézek rájuk, mert Jézus útján járnak, rettentő ellenszélben. A honlap livingout.org néven fut. (Készítői ezt az evangéliumi hozzáállást vallják a homoszexualitás kérdésében.)

Forrás

Posted on

A kopt keresztények megbocsátó lelkülete csodálatot kelt az egyiptomi társadalomban

Egyenes adásban ámult el az egyiptomi televízió egyik ismert műsorvezetője, Amr Adíb azon, hogy egy kopt keresztény asszony, akinek férje a virágvasárnapi alexandriai terrortámadásban vesztette életét, megbocsát a gyilkosoknak. „Az ő türelmük és kitartásuk viszi előre az országot” – tette hozzá.

Naszím Fahím férjét Alexandriában, a Szent Márk kopt ortodox székesegyháznál virágvasárnap elkövetett merényletben ölték meg. Ő volt a templom bejáratánál az öngyilkos merénylőt feltartóztatók egyike, aki az elsők között halt meg a robbanáskor.

Az asszonyt otthonában kereste fel egy tudósító, onnan közvetítették az interjút élő adásban. Szavai, amelyekkel a megbocsátásnak adott hangot, csodálatot keltettek a hallgatókban, köztük a műsorvezetőben is. „Kérem Istentől, hogy bocsásson meg nekik, és adja meg, hogy elgondolkodjanak. Elgondolkodjanak azon, hogy semmi rosszat nem tettünk ellenük. Isten bocsásson meg nekik, ahogyan mi megbocsátunk” – mondta Naszím.

Az ismert műsorvezető megindult az asszony szavain: „Ti, koptok, olyan erősek vagytok, mint az acél” – mondta, miután néhány másodpercig nem találta a szavakat. Majd hozzátette: „Milyen hatalmas a megbocsátásotok! Ha ellenségeitek hallanák, el sem hinnék. Ha az én apámat gyilkolták volna meg, én nem tudnék így beszélni. Ezekben az emberekben nagy megbocsátás él, ez a hitük, vallásos meggyőződésük. Ezek az emberek más anyagból készültek” – fogalmazott Amr Adíb. Hősnek, mártírnak és példaképnek nevezte a meggyilkolt férfit, és felhívta a figyelmet arra, hogy az országot az ilyen emberek türelme és kitartása viszi előre.

II. Tavadrosz (Teodor) pátriárka április 20-án, a támadásokat követően így nyilatkozott a SIR olasz katolikus hírügynökségnek: „Az ellenünk elkövetett merényletek teret adtak a Jézus Krisztusról és a kereszténységről szóló tanúságtételnek. Az egyiptomi népet megdöbbentette, felkavarta, ahogyan a koptok az erőszakra reagáltak: nem a gyűlöletet, hanem a türelem útját választották, még azok felé is, akik a félelem magjait vetik el, gonoszat cselekszenek és halált hoznak.”

Forrás: baptist.hu

Posted on

Csongori Csendesnap – 2016.05.08.

Jelenések 19,6-11

[thaudio href=’https://s3.eu-central-1.wasabisys.com/nyhmet/uploads/2016/05/jel19_6_11_ifj_pocsai_sandor.mp3′]2016. május 08.[/thaudio]
Ifj. Pocsai Sándor
[clear]

Jelenések 11,3-11

[thaudio href=’https://s3.eu-central-1.wasabisys.com/nyhmet/uploads/2016/05/jel11_3_11_id_pocsai_sandor.mp3′]2016. május 08.[/thaudio]
Id. Pocsai Sándor
[clear]

Jelenések 21,1-8

[thaudio href=’https://s3.eu-central-1.wasabisys.com/nyhmet/uploads/2016/05/jel21_1_8_hecker_marton.mp3′]2016. május 08.[/thaudio]
Hecker Márton
[clear]

Posted on

Tízéves iraki menekült kislány tanúságtétele a hit erejéről (VIDEÓVAL)

Mirjam a iraki Karakosból származik, az Iszlám Állam családjával együtt elűzte otthonából, jelenleg Észak-Irakban, egy Erbíl melletti menekülttáborban él. A SAT-7 Arabic katolikus televízió riportere készített vele interjút, amely több nyelven feliratozva látható a YouTube videómegosztó oldalon.

– Hogy vagy, Mirjam?

– Jól, és te?

– Nagyon jól. Tényleg szoktad nézni az adásunkat?

– Igen.

– Szereted a SAT-7 Kids adását?

– Igen.

– Honnan jöttél? Te is Karakosból?

– Igen, karakosi vagyok.

– Tízéves vagy, ugye?

– Igen.

– Mióta laksz ebben a táborban?

– Négy hónapja.

– Mi hiányzik a legjobban Karakosból, mi az, ami itt nincs meg?

– Volt egy házunk, ahol nagyon vidáman éltünk, és ez itt nincs. De hála Istennek, Ő gondoskodik rólunk.

– Mit értesz az alatt, hogy Isten gondoskodik rólad?

– Azt, hogy Isten szeret minket, és nem engedte, hogy az ISIS (Iszlám Állam –a szerk.) meggyilkoljon.

– Tudod, hogy nagyon szeret téged Isten, ugye?

– Igen, Isten mindenkit szeret, nemcsak engem, mindenkit.

– Mit gondolsz, Isten szereti azokat is, akik bántottak téged, vagy nem?

– Szereti őket, de nem szereti a sátánt.

– Mit érzel azokkal szemben, akik az otthonod elhagyására kényszerítettek és nehéz helyzetbe hoztak?

– Nem akarok nekik semmi rosszat, csak azt kérem Istentől, bocsásson meg nekik.

– Te is meg tudsz bocsátani nekik?

– Igen.

– Mirjam, nagyon nehéz megbocsátani annak, aki miatt szenved az ember? Vagy könnyű?

– Én nem akarom megölni őket. Miért ölném meg őket? Csak szomorú vagyok, mert elűztek minket az otthonainkból. Miért tették?

– Szeretted a karakosi iskoládat, ugye?

– Igen, osztályelső voltam.

– Voltak barátaid is az iskolában?

– Igen.

– Itt vannak veled? Vagy senki nincs itt közülük?

– Itt vannak valahol, de nem tudom, hol.

– Talán vannak köztük olyanok, akik most nézik a SAT-7 Kids adását. Mit szeretnél mondani nekik?

– Volt egy barátnőm, mielőtt ide jöttem, Sandrának hívják. Egész nap együtt voltunk az iskolában, és bár nem laktunk közel, nagyon szerettük egymást. Ha megbántottuk egymást, megbocsátottunk. Játék közben néha bántottuk egymást, de mindig megbocsátottunk, szerettük egymást. Most csak arra vágyom, hogy viszontlássam.

– Nem tudod, hol van most, ugye?

– Nem, nem tudom, hol van.

– Ha Sandra most néz minket, biztosan rád gondol, és biztos vagyok abban is, hogy szeret téged, Mirjam.

– Nagyon szeret engem, és én is nagyon szeretem őt. Remélem, egy napon viszontlátom majd.

– Szívesen ott lennénk veled, amikor találkozol vele.

– Remélem!

– Mit remélsz?

– Remélem, hogy hazamegyek, és ő is hazamegy, és így újra találkozunk majd.

– Remélem, hogy egy olyan házba mész vissza, ami még szebb, mint a korábbi.

– Ha Isten úgy akarja. Ne az legyen, amit mi akarunk, hanem amit Isten akar, mert Ő tudja…

– Nem vagy szomorú néha? Nem gondolsz például arra, hogy Jézus elhagyott téged?

– Nem. Néha sírok, mert ott hagytuk a házunkat és Karakost, de nem haragszom Istenre ezért. Megköszönöm neki, hogy gondot visel ránk, még ha itt szenvedünk is. Ő mindent megad nekünk, amire szükségünk van.

– Sok mindent tanítottál nekem, igen.

– Köszönöm, te is sok mindent tanítottál nekem.

– Mit tanítottam neked?

– Azt tanítottad…, nem is tanítottál, úgy mondom inkább, hogy osztoztál velem abban, amit érzek. Szerettem volna, hogy az emberek megtudják, mit érzek, hogy érzik itt magukat a gyerekek.

– Tudod, hogy Jézus soha nem hagy el téged?

– Ő soha nem feledkezik meg rólam. Ha valóban hiszel benne, Ő soha nem hagy el téged.

– Eszedbe jut egy olyan dal, amelyet akkor énekelsz, amikor egyedül érzed magad? Hogy azon keresztül szólj Jézushoz… Vagy nem jut eszedbe ilyen?

– Tudok dalokat…

– Elénekelnéd nekem, nekünk a kedvenc énekedet? Akár egy rövid kis dalt, amellyel elmondod nekünk, amit gondolsz. Mit szólsz hozzá?

– Tudok egyet.

A videó végén elhangzó dal fordítása:

„Milyen nagy öröm volt azon a napon, amikor elkezdtem hinni Krisztusban. Teljes volt az örömöm hajnalban, és hangom hálaéneket zengett. Dicsőséges Megváltóm iránt érzett szeretetem napról napra növekedni fog. Új élet, boldog nap, amikor egyesülök a Kedvesemmel. Szeretetből jött el, ó, milyen csodálatos szeretet ez! Igazságot szolgáltatott nekem, a szent szövetség alapján. Dicsőséges Megváltóm iránt érzett szeretetem napról napra növekedni fog. Új élet, boldog nap, amikor egyesülök Kedvesemmel.”

A videó végén olvasható ima:

„Istenem, teljes szívünkből imádkozunk… Hozd el a békét az irakiaknak, időseknek és fiataloknak. Jöjjön el a te országod, amint a mennyben, úgy a földön is.”

forrás