Posted on

Az égő szívű ember

A legszenvedélyesebb lelkészként emlegetik a református egyházban. Valóban nem szokványos jelenség: vidám, lendületes, beszédes és előfordul, hogy a focit is „felviszi” a szószékre. Elsős gimnazista volt, amikor kiderült, biztos, hogy nem vele kezdődik majd valamelyik focicsapat névsora, vagyis nem kapus, hanem lelkipásztor lesz Végh Tamás.

Szólhattál volna
…mégsem az elején kezdem a történetet, hanem inkább egy friss élménnyel.

Zsúfolásig telt templom, a pótszékeken is ülnek, a karzaton tolonganak, még a csilláron is lógnak a hívek. Szeptember második hétvégéjén családi istentiszteleten köszönt el a fasori református gyülekezet Végh Tamástól; a hatvanhét éves lelkipásztor nyugdíjba vonul. Szolgálatának elmúlt csaknem két évtizedét a Fasorban töltötte, bár ahogyan a búcsúprédikációjában fogalmazott: úgy elröpült az utolsó harmincöt év, hogy észre sem vette.
– Uram, szólhattál volna, akkor jobban odafigyelek – mondja nevetve a szószéken, és nem késik a tanulság sem: „Senki sem tudta volna annyi ajándékkal megtölteni ezt a harmincöt évet, mint ahogy Isten tette gondoskodó szeretetével.”

Égő szívű ember
Végh Tamás széles gesztusokkal prédikál, nem lehet rá nem figyelni, itt aztán biztos nem kalandozik el az ember gondolata. Mulandóságról, bűnről, megbocsátásról és Jézusról beszél, valamint a gyülekezetről, amelyben új életek születtek. Az ünnepi istentisztelet szinte véget nem érő köszöntésekkel zárul, utódja – Somogyi Péter lelkipásztor – égő szívű embernek nevezi Végh Tamást, akinek szíve az evangéliumért dobog. Bár a nyugdíjba vonuló lelkész mindenkit megnyugtat, hogy nem búcsúzik végleg a Fasortól, egyre több zsebkendő kerül elő, és nem kell sokat forgolódnom, hogy észrevegyem: meglett férfiak is könnyeznek a padsorokban.


Mindennek vége?

Nyugdíjba vonulása alkalmával Végh Tamást arra kértük, hogy meséljen életéről. Nem ér meglepetés, hogy a sporttal indít, hiszen – mint mondja – az 1960-as római olimpia meghatározó dátum a hitre jutásában.
– 1960. szeptember 4-e a megtérésem napja. Lelkész édesapám vasárnap délelőtt Pál apostol korinthusbeliekhez írott leveléből prédikált a templomban.„Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos.” Képszerűen beszélt arról, hogy tele van a római olimpiai stadion, eldördül a rajtpisztoly, és futnak a versenyzők a pályán, majd innen valahogy „átkapcsolt” az örökkévaló versenypályára. Pont arra, ami engem akkor már régóta foglalkoztatott: mindennek vége van egyszer, a meccsnek, a mozifilmnek, de mi lehet az, ami nem mulandó? Azon a délután ketten voltunk otthon édesapámmal, és megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e azon a pályán menni, amiről délelőtt beszélt. Akartam. Együtt imádkoztunk, és őszintén kértem Istent, hogy bocsássa meg bűneimet. Az ima után úgy álltam fel, hogy éreztem: elementáris változás történt az életemben, békességem lett. A változást hamarosan észrevette a környezetem is, nyugodtabb, vidámabb, kiegyensúlyozottabb lettem, mint korábban.

A kommentátor
A foci azért maradt el az életemből, mert súlyos tüdőbetegséget kaptam, ami miatt eltiltottak az aktív sporttól. 18 évesen megoperálták a tüdőmet. Hálás vagyok Istennek, hogy ezután soha nem volt problémám vele – folytatja a lelkész.
– Gyerekkoromban jó ideig arra is gondoltam, hogy akár a híres kommentátor, Szepesi György utódja is lehetek, mert szenvedélyesen tudtam meccset közvetíteni. Sokszor szórakoztattam másokat is ezzel, sőt saját magamat is a templomban, ha unalmasnak találtam az igehirdetést. A sport azonban megtanított arra, hogy teljes odaadással, kitartással, céltudatos munkával és a fair play szellemében éljem az életemet.

A jó gyerek
– Nekünk magától értetődő volt, hogy amikor serdültünk, kerestük a hivatásunkat és a társunkat. Valahogy egyszerűbb volt az élet, mint most, munkanélküliségről nem is hallottunk.
A sokat emlegetett szenvedélyességét Istentől kapott adottságnak tartja, mint mondja, a párját is naponta elhalmozta szerelmes levelekkel, de már egészen kiskorában is bármit tett, ezer százalékkal tette.
– Jó gyerek voltam, de sokszor okozott galibát, hogy ruhámat szaggatva a pocsolyákon át rohantam ki az utcára, mert látni akartam, hogyan hajtják a disznókat. Egyszer majdnem megfulladtam egy kanálisban, máskor magamra rántottam egy sírkövet a temetőben, a húszéves szülinapomon a barátommal motorozva buktunk, és én átrepültem a feje felett – sorolja a „jógyerekes” történeteket, végül áttér a lelkészi szolgálatára, amelynek egyik leghosszabb epizódja 1976-tól 1995-ig tartott Fóton.

 

A formálódás
– Volt idő, amikor félrevittek különböző modern teológiai elméletek. Akkoriban azt gondoltam, hogy majd fölfedezek valami szélesebb ívelésű dolgot, nagyobbat teszek, mint amit a szüleim vagy a tapasztaltabb lelkészek. Három kiemelkedő igehirdető volt akkortájt Budapesten: Gyökössy Endre, Farkas József és Joó Sándor. A pasaréti lelkészt – Joó Sándort – élmény volt hallgatni: kristálytisztán beszélt, fölment a szószékre, és olyan miliőt teremtett, hogy ott mindenki tudta, helyén van az Úristen.

Szabadon hirdetni
Végh Tamás a fóti időszakról úgy tartja, hogy bár sok mindent felépítettek, mégis azt érezte öt év után, hogy kifulladt. A felesége, Julika azt mondta neki a folyamatos lótás-futásról, hogy „ez a güzülés, amit keresztyénség címszó alatt csinálsz, nem vezet sehová”.
– A feleségem is kifáradt, éppen elege lett a papné életből, amikor elhívták őt egy csendeshétre Biatorbágyra, ahonnan egy kicserélt asszonyt kaptam vissza. Később én is Torbágyon változtam meg. Ott jöttem rá, hogy eddig az embereknek akartam tetszeni, megfelelni, de ez nem helyes út. A menő lelkészt lenullázta Isten. 1983 márciusában jöttem haza a csendeshétről, és azután olyan szabadon hirdettem az igét, mint még soha. Nem függtem senkitől, és nem érdekelt, hogy ki mit szól. Bocsánatot kértem a fótiaktól az elmúlt időszakért, és ettől az időponttól változott meg a gyülekezet is; ezután számos megtérést és csodát, lelki ébredést éltünk át.

Azért jön, hogy térítsen
Végh Tamás 1995-ben lett a fasori gyülekezet lelkipásztora. Eleven gyülekezetet hagyott hátra Fóton, egy eklektikus, feszültségekkel teli budapesti helyzetért. Szinte kiüresedett templom és megfáradt gyülekezet várta a Fasorban.
– Egy lelkésztársam mondta nekem, hogy az a hír járja, csak azért akarok a Fasorba menni, hogy mindenkit megtérítsek. Mondtam is neki: „Te Gyuszi, jól jön ez még nekem egyszer az Úr előtt, ha ilyeneket terjesztenek rólam.”A Fasor egyik nagy előnye volt, hogy tulajdonképpen nem volt mit elrontani rajta. Szépen fejlődni kezdtünk, egyre többen jöttek a templomba, ma már hatszázan járnak hozzánk. Lelkészi szolgálatom legnagyobb eredményének magát a gyülekezetet tartom. Azt a kegyelmet, hogy a Fasorban a különböző karakterű lelkésztársakkal együtt szeretetben, konstruktívan tudtunk dolgozni. A gyülekezet bárhol néz ránk, azt látja, hogy együtt harcolunk és dolgozunk. Csak azt lehet hitelesen továbbadni az embereknek, amit magunk is átélünk, megtapasztalunk: Isten végtelen kegyelmét.

A ráadás
– A legdöntőbb momentum egy lelkész szolgálatában, hogy látnia kell a differenciát az egyházépítés és az Isten országának építése között. Nagy hangsúlyt kell fektetni az igehirdetésre, hogy hulljon a mag, mert sok a veszteség, de maradjon mag, amiből élet születik. Sokszor mondták rólam a hívő közösségek miatt, hogy „jó fej ez a Végh Tamás, kár hogy ezek közékeveredett”, az újjászületés azonban nem kegyességi irányzatok kérdése. Aki Jézust szívből hirdeti, azzal egy a szívem.

 

Végh Tamás két nagy „ébredést” élt át lelkipásztori szolgálata alatt. Ahogy mondja: minden más csak ráadás.

írta: Fekete Zsuzsa
Fotó:Füle Tamás, Sereg Krisztián

Forrás: http://www.parokia.hu/hir/mutat/5861/

Posted on

Észak-koreai Kim, keresztény hölgy bizonysága

Egyszer csak hallottam, hogy eszelősen üvöltök. Más foglyok is kiáltottak, amint a 8 keresztény meghalt. Ránéztem a holttestekre. Mit hittek ezek az emberek?! Mi lehetett nekik fontosabb az életüknél?! Azokban az években ott a táborban sok keresztényt láttam meghalni. Egyikük sem tagadta meg azt az Istent, aki a Mennyben van. Pedig csak annyit kellett volna mondaniuk, hogy már nem hisznek Istenben, és akkor szabadon engedték volna őket. Miért nem féltek ezek az emberek a haláltól? Az ő hihetetlen hitük egy nagy kérdést hozott fel a szívembe: Mit láttak ezek az emberek? Mi volt nekik – ami nekem nem volt?!”  (Részlet Soon Ok Lee, egy Észak-Koreából menekült nő könyvéből)                    

Észak-Korea az az ország, ahol a keresztényeket a legsúlyosabban üldözik. Ez a keresztények iránti gyűlölet olyan pontra hágott, hogy itt hivatalosan nincs karácsony, Jézus Krisztust egy az egyben kiirtották az időszámításukból. Egyedül az uralkodót, Kim Jong Il-t, illetve apját megengedett, sőt kötelező imádni. Az országban 30 munkatáborban szenved több, mint 200.000 ember, kegyetlen kínzások, nemi erőszak, kényszerített abortuszok, gyermekrabszolgaság és embertelen munka közepette. Köztük 70.000 embert a kereszténységük miatt ítéltek el. Őket és családjaikat szabadon meggyilkolhatják Biblia birtoklásáért, vagy akár Jézus Krisztus nevének segítségül hívásáért. Árulónak és ellenségnek vannak nyilvánítva, mert nem imádják a vezért. Többek közt 2009-ben egy fiatal anya került nyilvános kivégzésre, mivel több Bibliát osztott szét. Szüleit, férjét és három gyermekét bezárták, akik két éven belül a fogság és a kegyetlen kínzások következtében meghaltak. Egy 90-es években Észak-Koreából megszökött misszionáriusra szintén halálbüntetés várt, amikor több Bibliával visszatért az országba.

A nyilvános kivégzések mindennaposak, ráadásul a „vezér” 10.000 emberre ráerőltetheti, hogy végignézzék a borzalmat, ezzel példát statuálva.Az iskolákban a gyerekeket kikérdezik arról, hogy van-e a családban Biblia. Egyszer egy gyerek bevallotta, hogy a nagymamájának van egy rejtegetett Bibliája, aminek következtében az egész családot munkatáborba hurcolták.

Mindezek ellenére több mint 200.000 keresztény él az országban. Ők földalatti, rejtett gyülekezetekben, suttogott imákkal élik meg hitüket.  Igeszakaszokkal erősítik egymást, s kitartanak a hitük mellett, akár mindhalálig is.

Ráadásul a média mindezekről a dolgokról leginkább mélyen hallgat. A zsidóüldözések idejéről sokan nyilatkoztak úgy, hogy nem sokat vettek észre belőlük. Ezt hallva feltehetjük magukban a kérdést: hogy lehet ezt a borzalmat nem észrevenni? Azonban most is ugyanez történik Észak-Koreában. A legtöbb ember csak töredékéről hallott, egyesek egyáltalán nem tudnak semmit mindazokról a dolgokról, amik ott folynak.

De mi ne legyünk tétlenek! Hívjuk fel az emberek figyelmét minderre és cselekedjünk! Közvetlenül nem sokat tudunk tenni, de imádkozzunk értük, mint közbenjárók, és bízzunk Istenben, hogy cselekedni fog.

 

Forrás: http://www.eleventeens.hu/

Posted on

Izrael történelmében a legnagyobb terrortámadást okozhatta volna egy rakéta, de csoda történt

Az Iron Dome (Vaskupola) parancsnoka az Égnek köszöni, hogy megállította a Hamas rakétáját, amely megölhetett volna több száz izraeli civilt.
A Daily May jelentette, hogy mit mondott a parancsnok tapasztalatával kapcsolatban: 

„Gázából kilőttek egy rakétát. Az Iron Dome (Vaskupola) pontosan kiszámította az útvonalát. Tudtuk, hogy a rakéta hol fog földet érni mintegy 200 méter sugárban. Ha ez a rakéta becsapódott volna az Azrieli tornyokba, a Kyriába (Izraelben egyenlő a Pentagonnal) vagy Tel Aviv központjában lévő vasútállomásba, százak haltak volna meg.

– Kilőttük az első rakétahárítót. Elvétettük. A másodikat. Elvétettük. Ez nagyon szokatlan. Sokkolva voltam. Ebben a pillanatban már csak 4 másodperc maradt a rakéta becsapódásáig. Már értesítettük a segélyszolgálatot, hogy közeledjenek a cél felé és figyelmeztessenek mindenkit a tömegbaleset bekövetkeztére.

Egyszer csak az Iron Dome egy hatalmas erejű szelet jelzett kelet felől, egy erős szelet, amely a tengerbe sodorta a rakétát. Mindannyian megdöbbentünk. Felálltam és azt kiáltottam: „Van Isten!”
Tény: Ha a Hamasnak mind ez sikerül, akkor ez lett volna a legnagyobb terrortámadás Izrael történelmében. És ha hiszel Istenben, ha nem, ez az esemény csoda mindazok számára, akik meghalhattak volna, ha nem lett volna ez a tökéletesen időzített szélroham…

Eredeti cikk:
http://www.ijreview.com/2014/08/167229-rocket-cause-worst-terror-attack-israels-history-miracle-happened/

Posted on

Iraki keresztény üldözés

“A kereszténység Moszulban halott, keresztény holokauszt közepén vagyunk” – állítja egy amerikai káld vallási vezető. A CNN-nek adott interjúban arról beszélt, hogy gyerekeket fejeznek le, anyákat erőszakolnak meg és apákat akasztanak fel Irakban az Iszlám Állam harcosai abban a hadjáratban, amit ő keresztény népirtásnak nevez.

Mark Arabo kaliforniai üzletemberrel beszélgetett  a CNN az észak-iraki keresztények helyzetéről. A férfi az amerikai káld egyház egyik vezetője. Ez az egyik keresztény egyház, amelynek híveit üldözik most Irakban.

“Ebben a pillanatban 3 ezer keresztény menekül a közeli városokba. A többi országnak is követnie kellene Franciaországot, amely felajánlotta, hogy menedéket ad nekik” – mondja.

“Megijeszt azzal, amit leír” – így a műsorvezető, Jonathan Mann. “Azt mondja, hogy — lefejezik a gyerekeket?

“Szisztematikusan lefejezik őket” – válaszolja lassan Arabo. “És az anyjukat meg az apjukat is. A világ nemzedékek óta nem látott ilyen gonoszságot.”

“Van egy park Moszulban, ahol levágják és botra tűzik a gyerekek fejét… ez emberiesség elleni bűntett. A legrémesebb, legszívtépőbb bűnöket követik el, amiket csak kigondolni lehet.”

A műsorvezető az ultimátumra is rákérdezett, amit a keresztények (aztán később a jazidik) kaptak. Hogy vagy áttérnek, vagy különadót fizetnek, vagy elmenekülnek, vagy kard által halnak. “Szóval ölik az embereket. De vannak keresztények, akik meg tudnak menekülni azzal, hogy vallási különadót fizetnek?”

Arabo erre azt válaszolja: miután a keresztények megfizetik ezt az adót, a harcosok elviszik a keresztény asszonyokat és gyerekeket, “a saját feleségükké teszik őket – így a választás tényleg annyi, hogy áttérsz vagy meghalsz”.

Egy gyors pillantás a Youtube-ra azt mutatja, hogy a káld vallási vezető nem túloz. Videók vannak botokra tűzött fejekről, és lefejezésekről. Az egyiken egy keresztényt arra kényszerítenek, hogy mondja el az iszlám hitvallás szavait. Megteszi. Aztán mégis porba hull a feje.

“Minden keresztényt megölnek, akit csak látnak” – mondja az Iszlám Állam nevű terrorszervezetről Arabo. “Ez teljességgel népirtás, a szó minden értelmében. Mindenkit áttérésre akarnak bírni, azt akarják, hogy a saría legyen a törvény”. Vagyis az Iszlám Állam szélsőségesen értelmezett saríája.

Az interjút teljes egészében itt nézhetik meg:

forrás: keletport.hu

Posted on

Ukrán szerzetesek -20 fokos hidegben imádkoztak és énekeltek

Megrendítőbb kép már nem nagyon készülhet ebben a helyzetben.
A kijevi Pecserszka Lavra szerzetesei, kereszttel és szentképekkel a tüntetők és a készenlétisek közé álltak és megszakították az ellenállást.
Habár a tüntetők kérték őket, hogy álljanak a “néphez”, a szerzetesek csak imádkoztak és énekeltek a -20 fokos hidegben.

unnamed