Garissa – Öt álarcos fegyveres támadta meg Nagycsütörtökön a szomáliai határtól nem messze fekvő Garissa város egyetemét. Tűzpárbajt vívtak az intézmény biztonsági őrségével, majd a foglyul ejtett diákokat kíméletlen módon kivégezték. 147-en meghaltak, 79-en megsebesültek. A kenyai kormányerők végül mind a négy terroristával végeztek. A világ keresztényei nem csak Jézus halála miatt gyászoltak Nagypénteken, hanem rájuk is imádsággal emlékeztek.
Nem mertek sikoltani
A támadók a reggeli ima idején, helyi idő szerint hajnali 5 óra körül hatoltak be az épületbe, majd lőni kezdtek – mondta Milka Ndung’u, az egyik diák, akinek sikerült kimenekülnie. Az egyik szemtanú,Alinoor Moulid robbantásokról számolt be, és a kimenekült diákokra hivatkozva azt mondta, a fegyveresek válogatás nélkül lőttek mindenkire, aki az egyetem épületében volt.
Collins Wetangula, az egyik szemtanú elmondta, épp zuhanyozni készült, amikor meghallotta a lövéseket. Senki nem mert sikoltani, nehogy felhívják magukra a támadók figyelmét.
A támadók annyit mondtak magukról szuahéliül: „Mi vagyunk az as-Sabáb″. Ő és három szobatársa bezárkóztak, és hallották, ahogy a fegyveresek a szobákba benyitva azt kérdezik, keresztények vagy muszlimok-e a bent lévők. „A keresztényeket azon nyomban lelőtték. Minden egyes lövésnél azt gondoltam, én is meghalok” – mondta.
Végül egy ablakon keresztül szabadították ki Wetangulát és több társát. Az as-Sabábra jellemző, hogy a muszlimokat elkülönítik a más vallásúaktól. A BBC úgy tudja, az egyetemet azért támadták meg, mert „nem muszlim intézmény muszlim földön″.
Az egyetem tanárképző karának egyik diákja a Reutersnak nyilatkozva azt mondta: voltak arra utaló jelek, hogy valamilyen támadás készül.
Idegeneket láttak a városban, és gyanították róluk, hogy terroristák. Aztán hétfőn a kar igazgatója azt mondta nekünk, hogy idegeneket láttak a kari épületben is. Kedden hazaküldtek minket, és bezárták a tanárképző kart, az egyetem többi része viszont nyitva maradt – mondta.
Muszlimok is életüket vesztették, mert elítélték a terroristák tettét
A keresztények félelméről Nicolas Mutua atya, garissai plébános is nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Elmondta, hogy számítottak a támadásra, mert fenyegetéseket már kaptak előtte. Figyelmeztették őket, hogy vigyázzanak, mert beváltják ígéretüket, amelynek éppen a mészárlás napján volt a határideje.
A rendőrségen bejelentették a szentmisék idejét, mert személyes védelmet biztosítanak számukra a templomokban a szertartások idejére. A plébános bevallotta, hogy nem nyugodt tevékenysége közben, mert bármi történhet. Nemcsak azért, mert keresztény, hanem azért is, mert elítéli ezt a terrortámadást.
Ő azonban azt is elmondta, hogy muszlim kollégái és barátai közül is voltak, akik életüket vesztették. Megölték őket, mert elítélték azt, ami történik, és beszéltek róla: Isten nevében nem lehet gyilkolni.
Iszlamista terroristák voltak a gyilkosok
A támadásért az al-Kaidával kapcsolatban álló szomáliai al-Shabaab iszlamista milícia vállalta a felelősséget, amely 2011 óta több akciót is végrehajtott Kenyában, miután a kelet-afrikai ország csapatokat küldött Szomáliába, hogy segítséget nyújtsanak a terroristák elleni harcban.
A BBC szerint a támadás mögött a szervezet egyik hírhedt vezetője, Mohamed Dulyadin áll. Dulyadoin neve szomáliul azt jelenti, kétarcú. A férfira 43 millió forintnak megfelelő vérdíjat tűztek ki.
Más források a támadás kitervelőjének Mohamed Kunót tartják, akiért 14 millió forintnak megfelelő összegű vérdíjat adnának. A „hosszú karú” néven is ismert férfi egy iszlám iskola vezetője volt, mielőtt az as-Shabaab magas rangú tagjaként a terrorszervezet kenyai csapásait irányítja.
Ferenc pápa elítéli az értelmetlen brutalitást
A római Szent Péter bazilikában Krisztus kereszthalálának emlékére bemutatott nagypénteki szertartáson a kenyai egyetemen lemészárolt 147 keresztény áldozatról is megemlékeztek – írta az MTI. Ferenc pápa este a Colosseumnál vezeti a Via Crucis keresztútját. A nagypénteki szertartás kezdetén a pápa hasra feküdt a Szent Péter bazilika padlózatán a kereszt előtti hódolatát fejezve ki.
A Krisztus szenvedésére és halálára emlékező szertartáson a homíliát szokás szerint a Pápai Ház szónoka, Federico Cantalamessa kapucinus szerzetes mondta. Beszédében a mai világban egyre gyakoribb keresztényüldözésekről beszélt a kenyai Garissa városában csütörtökön az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista fegyveresei által lemészárolt 147 keresztény egyetemistára emlékeztetve és arra a 22 egyiptomi kopt túszra is, akit februárban Líbiában szintén az IÁ gyilkolt le.
„A keresztények nem az egyetlen áldozatai a világban pusztító gyilkos erőszaknak, de nem lehet nem figyelembe venni, hogy a számos országban a keresztények lettek a leggyakrabban kiválasztott áldozatok!” – hangoztatta Cantalamessa atya.
A szerzetes a nemzetközi intézmények és a nyugati világban élők fellépését szorgalmazta azokkal „a Pilátusokkal együtt, akik ma is mossák kezeiket”.
A Szentatya John Njue bíborosnak, a kenyai püspöki konferencia elnökének írt üzenetében imáiról és lelki közelségéről biztosítja az áldozatok családjait és minden kenyait ebben a fájdalmas időszakban – írta a Vatikáni Rádió nyomán a Magyar Kurír.
Ferenc pápa az elhunytak lelkét a Mindenható Isten végtelen irgalmába ajánlotta és imádkozik, hogy a gyászolók vigaszra találjanak.
Egységben minden jóakaratú emberrel a világon, a pápa elítéli az értelmetlen brutalitás tettét, és imádkozik a végrehajtók szívének megtéréséért. A hatalommal rendelkezőktől azt kéri, hogy sokszorozzák meg erőfeszítéseiket, és működjenek együtt minden kenyaival az erőszak felszámolása érdekében, továbbá segítsék elő a testvériség, az igazságosság és a béke új korszakának hajnalát.
Az Egyházak Világtanácsa is közleményt adott ki
Az Egyházak Világtanácsa is elítéli a Garissa Egyetemen történt terrortámadást. A szervezet vezetői az április 3-án, Genfben kiadott nyilatkozatukban mély megrendülésüket fejezték ki afelett, hogy a muszlim támadók keresztényeket választottak célpontjaiknak.
Az Egyházak Világtanácsa arra kérte a kenyai hatóságokat és a nemzetközi közösséget, hogy vonják felelősségre azokat, akik ezen a lelkiismeretlen mészárlást végrehajtották és tegyenek meg mindent a jövőbeli támadások elkerülése érdekében. Különösen azokat a konfliktushelyzeteket kell kerülni, amelyek provokálni akarják a vallások közötti békétlenséget – írta dr. Olav Fykse Tveit a tanács főtitkára, norvég evangélikus lelkész.
„Mélyen gyászolom a sok fiatal diáknak az elvesztését, akik fényes reményeket hordoztak Kenya jövője szempontjából. Felajánlom együttérzésemet a halottak családjainak, imáimban hordozom a sebesülteket és szolidaritásomat és együttérzésemet fejezem ki azokkal a kenyai tagegyházainkkal, akik érintettek a történtekkel kapcsolatban” – így Tveit.
„A húsvéti üzenet egyértelmű: a halál és a gonosz végül nem fog győzni. Ahogyan keresztények milliói szerte a világon egyesülnek ma arra, hogy emlékezzenek Jézus Krisztus szenvedéséről és a haláláról a kereszten, úgy idén meg fogunk emlékezni azokról a fiatal nőkről és férfiakról is, akik Kenyában brutálisan életüket vesztették, hogy teljes legyen a kapott ígéret és remény” – tette hozzá Tveit.
– 1960. szeptember 4-e a megtérésem napja. Lelkész édesapám vasárnap délelőtt Pál apostol korinthusbeliekhez írott leveléből prédikált a templomban.„Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos.” Képszerűen beszélt arról, hogy tele van a római olimpiai stadion, eldördül a rajtpisztoly, és futnak a versenyzők a pályán, majd innen valahogy „átkapcsolt” az örökkévaló versenypályára. Pont arra, ami engem akkor már régóta foglalkoztatott: mindennek vége van egyszer, a meccsnek, a mozifilmnek, de mi lehet az, ami nem mulandó? Azon a délután ketten voltunk otthon édesapámmal, és megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e azon a pályán menni, amiről délelőtt beszélt. Akartam. Együtt imádkoztunk, és őszintén kértem Istent, hogy bocsássa meg bűneimet. Az ima után úgy álltam fel, hogy éreztem: elementáris változás történt az életemben, békességem lett. A változást hamarosan észrevette a környezetem is, nyugodtabb, vidámabb, kiegyensúlyozottabb lettem, mint korábban.
A foci azért maradt el az életemből, mert súlyos tüdőbetegséget kaptam, ami miatt eltiltottak az aktív sporttól. 18 évesen megoperálták a tüdőmet. Hálás vagyok Istennek, hogy ezután soha nem volt problémám vele – folytatja a lelkész.
Végh Tamás a fóti időszakról úgy tartja, hogy bár sok mindent felépítettek, mégis azt érezte öt év után, hogy kifulladt. A felesége, Julika azt mondta neki a folyamatos lótás-futásról, hogy „ez a güzülés, amit keresztyénség címszó alatt csinálsz, nem vezet sehová”.
Végh Tamás 1995-ben lett a fasori gyülekezet lelkipásztora. Eleven gyülekezetet hagyott hátra Fóton, egy eklektikus, feszültségekkel teli budapesti helyzetért. Szinte kiüresedett templom és megfáradt gyülekezet várta a Fasorban.
Észak-Korea az az ország, ahol a keresztényeket a legsúlyosabban üldözik. Ez a keresztények iránti gyűlölet olyan pontra hágott, hogy itt hivatalosan nincs karácsony, Jézus Krisztust egy az egyben kiirtották az időszámításukból. Egyedül az uralkodót, Kim Jong Il-t, illetve apját megengedett, sőt kötelező imádni. Az országban 30 munkatáborban szenved több, mint 200.000 ember, kegyetlen kínzások, nemi erőszak, kényszerített abortuszok, gyermekrabszolgaság és embertelen munka közepette. Köztük 70.000 embert a kereszténységük miatt ítéltek el. Őket és családjaikat szabadon meggyilkolhatják Biblia birtoklásáért, vagy akár Jézus Krisztus nevének segítségül hívásáért. Árulónak és ellenségnek vannak nyilvánítva, mert nem imádják a vezért. Többek közt 2009-ben egy fiatal anya került nyilvános kivégzésre, mivel több Bibliát osztott szét. Szüleit, férjét és három gyermekét bezárták, akik két éven belül a fogság és a kegyetlen kínzások következtében meghaltak. Egy 90-es években Észak-Koreából megszökött misszionáriusra szintén halálbüntetés várt, amikor több Bibliával visszatért az országba.
Mindezek ellenére több mint 200.000 keresztény él az országban. Ők földalatti, rejtett gyülekezetekben, suttogott imákkal élik meg hitüket. Igeszakaszokkal erősítik egymást, s kitartanak a hitük mellett, akár mindhalálig is.
